A művészettörténetben a lovas szobrok nagy része éppen azzal vált ikonikus ábrázolássá, hogy a kiképzett ló testtartását mutatta be: a tarkó magas, a nyak természetes ívben hordja a fejet, a hátulsó lábak a test alá rendeződnek, a súlypont pedig kissé hátrahelyeződik. Ezek a mozdulatok nemcsak esztétikai elveket közvetítettek, hanem gyakorlati tartalmat is: a csatamezőn ilyen beállításból volt lehetséges a gyors fordulat, a hirtelen megállítás és az újraindulás.

Hunyadi János történelmi alakjához különösen szorosan kapcsolódik a ló és a lovaglás. Élete jelentős részét lóháton töltötte, hadvezéri pályája elképzelhetetlen lett volna jól kiképzett, fordulékony és megbízható lovak nélkül. Éppen ezért a szobor vizsgálatakor szembeötlő, hogy a ló ábrázolt testtartása nem mindenben felel meg azoknak a hagyományos formáknak, amelyek a lovas emlékművekben évszázadokon át a katonai használhatóság szimbólumaként rögzültek.

A kompozíció tehát érdekes példája annak, amikor a művészi szándék és a kiképzési hagyományok között eltérés figyelhető meg. Míg a szobor egészében monumentális és ünnepélyes hatást kelt, a ló testtartásának részletei arra mutatnak rá, hogy a történelmi hűség és a klasszikus lovaglásban megszokott formai megoldások nem teljesen fedik egymást. Ez az eltérés önmagában is tanulságos: jelzi, hogy a lovas ábrázolás nem pusztán esztétikai kérdés, hanem a ló kiképzettségének, használhatóságának és a lovas szerepének szimbolikus kifejezése is.

Az Erdélyi Kettes Huszárok Hősi Emlékműve a Budai Vár Toth Árpád sétányán található emlékmű, amelyet a Petri Lajos által készített szobor (más források szerint Krausz Vince) és a háborúban elesett 2-es (székely) huszárok tiszteletére emeltek. Az emlékművet 1924-ben avatták fel, és a második világháborúban elpusztult, majd 1934-ben adták át újra.

1146 Budapest, Városliget

Az erdélyi kettes huszárok hősi emlékművén a ló összeszedett állapotban áll, hátulról erőteljesen alálép, súlya a hátulsó lábakra kerül. A nyak ívelt, balra hajlított, a fej magasra emelt. A mozdulat a pesade előképének tekinthető, amikor a ló még a talajon van, de testében ott van az emelkedés lehetősége.

Érdekes kompozíciós megoldás, hogy a ló balra hajlított, miközben a lovas felsőteste és feje jobbra fordul, a kürt irányába. A klasszikus lovaglásban a lovas teste követi a ló hajlítását, itt viszont a két irány szétválik, ami feszültséget hoz létre a mozdulatban.

Külön figyelmet érdemel, hogy a ló teljesen felszerelés nélkül jelenik meg: nincs rajta sem nyereg, sem kantár. Ez ritka megoldás a huszárábrázolások között. Előképe inkább az ókori görög lóábrázolásoknál kereshető, például a Parthenon frízein vagy az antik bronzlovaknál, ahol a ló gyakran minden felszerelés nélkül, pusztán természetes formájában jelenik meg. Ott a test arányai, a nyak ívelése és a hajlítás bemutatása állt a középpontban. A budai vár szobrán ugyanez a megoldás teszi hangsúlyossá magát a ló iskolázott mozgását, zavaró felszerelés nélkül.

Érdekességként megemlíthető Kernstok Károly 1910-es „Lovasok a vízparton” című festménye is, amely nagyjából egy időben készült az emlékmű előkészítésével. A festményen, a magyar avantgárd Nyolcak csoportjának tagjaként, Kernstok a meztelen lovasokat és lovaikat ábrázolja felszerelés nélkül, hangsúlyozva a ló összeszedett testtartását és természetes hajlítását, ami párhuzamba állítható az emlékmű szobrászi megoldásával.

Az Erdélyi Kettes Huszárok Hősi Emlékműve a Budai Vár Toth Árpád sétányán található emlékmű, amelyet a Petri Lajos által készített szobor (más források szerint Krausz Vince) és a háborúban elesett 2-es (székely) huszárok tiszteletére emeltek. Az emlékművet 1924-ben avatták fel, és a második világháborúban elpusztult, majd 1934-ben adták át újra.

1014 Budapest, Tóth Árpád sétány

A Reök-palota előtt található kis teret az I. világháborúban elesett szegedi 3. Honvéd Huszárezred hősi halottainak emlékét őrző lovas szobor díszíti. A bronz szobor Gách István, míg a talapzat Turáni Kovács Imre alkotása 1943-ba készült el.
Az idő vasfoga 1994-re megette a szobrot, ezért 1994-ben újraöntötték. A területet 2009-ben rendezték, ekkor megpróbálták át illetve odébb helyezni, amely a városvédők heves tiltakozását váltotta ki. Az emlékművet övező kertet megszüntették, de a szobrot meghagyták eredeti helyén, eredeti tájolással, háttal a jogi egyetemnek, amit ezért a szegedi köznyelv „lófarának” nevez. Más vélemények szerint a „lófara” elnevezés a Reökben működő hajdani kocsmát illeti.

Szeged, Magyar Ede tér

IV. Béla lovasszobrát 2010. május 21-én avatták fel.
Az 1:1 léptékű lovasszobrot a csongrádi szobrászművész, Tóth Béla és fia, Dávid készítette. Talapzatával együtt a mű összesen 7 méter 80 centiméter magas. Az uralkodó a Kárász utca felé tekint.
A talapzat terveit a szobrász öccse, Tóth Tamás készítette, a kertészeti terv az ugyancsak csongrádi Török Péter munkája. Családi összefogással négy és fél hónap alatt született meg a monumentális alkotás. A talapzat egy 3,3 méter magas rézsűs dombra épült, a szegedi várat idézi.

IV. Béla lovasszobrának felállításával Szeged a városépítő király koronázásának és trónra kerülésének 775. évfordulójára emlékezik.

Eredetileg II. Rákóczi Ferenc lovasszobra állt itt 1912-től 1930-ig. Majd a II. világháború után szovjet hősi emlékmű.

Szeged, Széchenyi tér

A szobor a fiatal 15 éves Mátyás királyt ábrázolja, akit 1458-ban Szegeden választottak meg magyar királynak. A negyed életnagyságú szobor a Tisza felé van tájolva. Az ifjú teljes páncélban bal kézzel a kantárt tartva, jobb kezével, jogarral üget a lován.

Vastagh a kompozíciót a legkisebb részletig pontosan kidolgozta és a művet teljesen naturalisztikusan dolgozta fel. A tökéletes anatómiai pontossággal megmintázott ló, amelyet egy csataménről mintázott, minden egyes izomkötege megfeszül és minden egyes ér kidagad a szobron. A lovas, Rákóczi, akit egy daliás bajszos szegedi ihletet, teljes nyugalomban délcegen ül talpig vértben, kesztyűjével lazán a kantárt fogja.

Az eredeti szobrot Nagy Lajos király megbízásából készítették (1373), és jelenleg a prágai vár György kolostorában áll. A vár III. udvarán másolata áll. A vallás és közoktatásügyi minisztérium másolatot készíttetett. A budai Várban található Szent György szobor talapzatának tervezője Schulek Frigyes, kivitelezője Seenger Béla kőfaragó volt. Mészkő talpazat 250 cm, a bronzszobor 350 cm, ebből 150 cm a szurony rúdja. Ennek a szobornak is van egy másolata a VI. ker. Epreskertben, és Szegeden.

A művésztől Zenta város rendelte a szobrot, azonban hiába hirdettek sorsjátékot is, nem tudták kifizetni. Először 1899-ben a tavaszi tárlat idején a Műcsarnok előtt állították ki talpazat nélkül. 1900-ban került mai helyére, a Palota elé. 1944–45-ben megsérült, 1968-ban lebontották. 1971-ben a restaurálás után újra felállították. A mészkő talpazat 560 cm, a bronzszobor 470 cm, a reliefek szintén bronzból. Savoyai bal kezével visszatartja a lovát, feszült figyelemmel kíséri a (zentai) csata menetét, jobbjában hadvezéri pálcát tart. A két dombormű a zentai sáncok bevételét, illetve a híres lovasrohamot ábrázolja. Felettük egy fiatal és egy öreg török fogoly ül.

A szobrot Széll Kálmán miniszterelnök javaslatára vásárolta meg a fővárosnak Ferenc József és csak ideiglenesen került a királyi palota elé. Erre a helyre eredetileg Ferenc József lovas szobrát szándékozták felállítani. A Savoyai-szobornak csak a teszt szerepét szánták, hogy kitapasztalják, mekkora legyen és hová kerüljön az uralkodót megörökítő alkotás, ami azonban sosem készült el. Így hát maradt a Savoyai-szobor. Pedig találtak rajta fogást. 1966-ban Szalatnai Rezső irodalmár a következő kirohanást intézte a szobor ellen:
„Róna József szobra ellen semmi kifogásunk, művészi alkotásként változatlanul meg kell tartanunk, csak épp nem a mai helyén. … A művészeti alkotás, mely méltatlanul örökíti meg a hazánkat gyarmatsorba rángató ellenségünket, találunk helyet másutt, a főváros más pontján, talán egy parkban, de nem állhat a fő helyen, országvezénylő gesztussal nem kísérthet feketén a Vár élén!”

Strobl életművében fontos szerepet töltött be a Szent István király lovas emlékműve. Ez volt az első jelentős történelmi emlékszobor-megbízás, amit elnyert. Ugyanakkor a feladat nem kis alkotói válságot okozott a művésznek.
Egy írásából: „…addig nem fogtok engem látni (t.i. amíg meg nem oldja…), nagyon fel vagyok izgatva, egészen el vagyok veszve és a feladat mind mostanáig nagyon rosszul megy nekem, nagyon rosszul…”.
Máshol: „…a munka nem akar előrehaladni. az akadályok, amiket vállaltam óriásiak és vagy győztesen kerülök ki a harcból… vagy kétségbeesem és akkor elveszem.”
Megint máshol: „…titokzatos erő láncol engem az én királyomhoz”.
Külső körülmények is nehézséget okoztak, Strobl elképzelése szerint „…egy intim, alacsony talapzaton elhelyezett lovas” lett volna István, de ebben megvalósításában Schulek Frigyes tervei megakadályozták (aki ugyanakkor saját terveit nem tudta megvalósítani éppen a Halászbástya tervezése során).
„Szent István alakján nagy palást, fején korona van, a ló teste hosszan lecsüngő, díszes ötvösművű takaróval fedett, dús sörénye, hosszú farka van. A túlhangsúlyozott részletek és az erősen tagolt talapzat (Schulek…) határozzák meg a művet és teszik elvont, szinte bizantinikus megjelenésűvé az ábrázoltat…”

Hadik András (1710-1790) közhuszárból emelkedett vitézsége és tehetsége révén tábornagyságra, harcolt a török ellen, majd az osztrák örökösödési háborúban, Európa szinte minden csataterét bejárta, előbb beosztott tiszt, ezredparancsnok lett. Hadik érdemeiért grófi címet kapott. Később főispán, Erdély kormányzója, a Haditanács elnöke. Ő javasolta Magyarországon először a jobbágyok felszabadítását.