Az erdélyi kettes huszárok hősi emlékműve

Az erdélyi kettes huszárok hősi emlékművén a ló összeszedett állapotban áll, hátulról erőteljesen alálép, súlya a hátulsó lábakra kerül. A nyak ívelt, balra hajlított, a fej magasra emelt. A mozdulat a pesade előképének tekinthető, amikor a ló még a talajon van, de testében ott van az emelkedés lehetősége.

Érdekes kompozíciós megoldás, hogy a ló balra hajlított, miközben a lovas felsőteste és feje jobbra fordul, a kürt irányába. A klasszikus lovaglásban a lovas teste követi a ló hajlítását, itt viszont a két irány szétválik, ami feszültséget hoz létre a mozdulatban.

Külön figyelmet érdemel, hogy a ló teljesen felszerelés nélkül jelenik meg: nincs rajta sem nyereg, sem kantár. Ez ritka megoldás a huszárábrázolások között. Előképe inkább az ókori görög lóábrázolásoknál kereshető, például a Parthenon frízein vagy az antik bronzlovaknál, ahol a ló gyakran minden felszerelés nélkül, pusztán természetes formájában jelenik meg. Ott a test arányai, a nyak ívelése és a hajlítás bemutatása állt a középpontban. A budai vár szobrán ugyanez a megoldás teszi hangsúlyossá magát a ló iskolázott mozgását, zavaró felszerelés nélkül.

Érdekességként megemlíthető Kernstok Károly 1910-es „Lovasok a vízparton” című festménye is, amely nagyjából egy időben készült az emlékmű előkészítésével. A festményen, a magyar avantgárd Nyolcak csoportjának tagjaként, Kernstok a meztelen lovasokat és lovaikat ábrázolja felszerelés nélkül, hangsúlyozva a ló összeszedett testtartását és természetes hajlítását, ami párhuzamba állítható az emlékmű szobrászi megoldásával.

Az Erdélyi Kettes Huszárok Hősi Emlékműve a Budai Vár Toth Árpád sétányán található emlékmű, amelyet a Petri Lajos által készített szobor (más források szerint Krausz Vince) és a háborúban elesett 2-es (székely) huszárok tiszteletére emeltek. Az emlékművet 1924-ben avatták fel, és a második világháborúban elpusztult, majd 1934-ben adták át újra.

1014 Budapest, Tóth Árpád sétány