Szent István király lovasszobra

Strobl életművében fontos szerepet töltött be a Szent István király lovas emlékműve. Ez volt az első jelentős történelmi emlékszobor-megbízás, amit elnyert. Ugyanakkor a feladat nem kis alkotói válságot okozott a művésznek.
Egy írásából: „…addig nem fogtok engem látni (t.i. amíg meg nem oldja…), nagyon fel vagyok izgatva, egészen el vagyok veszve és a feladat mind mostanáig nagyon rosszul megy nekem, nagyon rosszul…”.
Máshol: „…a munka nem akar előrehaladni. az akadályok, amiket vállaltam óriásiak és vagy győztesen kerülök ki a harcból… vagy kétségbeesem és akkor elveszem.”
Megint máshol: „…titokzatos erő láncol engem az én királyomhoz”.
Külső körülmények is nehézséget okoztak, Strobl elképzelése szerint „…egy intim, alacsony talapzaton elhelyezett lovas” lett volna István, de ebben megvalósításában Schulek Frigyes tervei megakadályozták (aki ugyanakkor saját terveit nem tudta megvalósítani éppen a Halászbástya tervezése során).
„Szent István alakján nagy palást, fején korona van, a ló teste hosszan lecsüngő, díszes ötvösművű takaróval fedett, dús sörénye, hosszú farka van. A túlhangsúlyozott részletek és az erősen tagolt talapzat (Schulek…) határozzák meg a művet és teszik elvont, szinte bizantinikus megjelenésűvé az ábrázoltat…”