Hunyadi János lovasszobra

A városligeti Vajdahunyad vár udvarában álló Hunyadi János-lovas szobor jelentős történelmi alakot idéz meg, ugyanakkor a ló testtartása miatt érdemes közelebbről megvizsgálni, hogy az mennyiben felel meg a helyes kiképzés hagyományos elveinek. A szobor lovának nyaka erősen meghajlított, a tarkó nem a legmagasabb pont, mélyebbre süllyed, így a felső vonal nem hordozza azt a nyitott és harmonikus ívet, amely a jól összeszedett ló egyik legfontosabb ismertetőjele. Ebben a helyzetben a ló hátának felemelkedése és a hátulsó lábak alálépése kevésbé érzékelhető, a súly inkább előre helyeződik, a vállak nagyobb terhelést viselnek.

A művészettörténetben a lovas szobrok nagy része éppen azzal vált ikonikus ábrázolássá, hogy a kiképzett ló testtartását mutatta be: a tarkó magas, a nyak természetes ívben hordja a fejet, a hátulsó lábak a test alá rendeződnek, a súlypont pedig kissé hátrahelyeződik. Ezek a mozdulatok nemcsak esztétikai elveket közvetítettek, hanem gyakorlati tartalmat is: a csatamezőn ilyen beállításból volt lehetséges a gyors fordulat, a hirtelen megállítás és az újraindulás.

Hunyadi János történelmi alakjához különösen szorosan kapcsolódik a ló és a lovaglás. Élete jelentős részét lóháton töltötte, hadvezéri pályája elképzelhetetlen lett volna jól kiképzett, fordulékony és megbízható lovak nélkül. Éppen ezért a szobor vizsgálatakor szembeötlő, hogy a ló ábrázolt testtartása nem mindenben felel meg azoknak a hagyományos formáknak, amelyek a lovas emlékművekben évszázadokon át a katonai használhatóság szimbólumaként rögzültek.

A kompozíció tehát érdekes példája annak, amikor a művészi szándék és a kiképzési hagyományok között eltérés figyelhető meg. Míg a szobor egészében monumentális és ünnepélyes hatást kelt, a ló testtartásának részletei arra mutatnak rá, hogy a történelmi hűség és a klasszikus lovaglásban megszokott formai megoldások nem teljesen fedik egymást. Ez az eltérés önmagában is tanulságos: jelzi, hogy a lovas ábrázolás nem pusztán esztétikai kérdés, hanem a ló kiképzettségének, használhatóságának és a lovas szerepének szimbolikus kifejezése is.

Az Erdélyi Kettes Huszárok Hősi Emlékműve a Budai Vár Toth Árpád sétányán található emlékmű, amelyet a Petri Lajos által készített szobor (más források szerint Krausz Vince) és a háborúban elesett 2-es (székely) huszárok tiszteletére emeltek. Az emlékművet 1924-ben avatták fel, és a második világháborúban elpusztult, majd 1934-ben adták át újra.

1146 Budapest, Városliget