Gróf Eszterházy József Antal lovasszobra
Galánthai gróf Eszterházy József Antal országbíró, nevéhez fűződik az 1700-as évek elején, az akkorra erősen kihalt Komárom megye újra telepítése, ekkor települtek Alsógallára és Felsőgallára német ajkú, Bánhidára elsősorban szlovák nemzetiségű családokkal. Ennek emlékére állították 2001. évben Petrássy Miklós önkormányzati képviselő kezdeményezésére, javarészt magán és alapítványi pénzekből és a Tatabánya Szebb Környezetünkért Alapítvány közreműködésével.
A keskeny posztamensen álló lovas huszár, egyenruhában, kivont karddal tisztelegve szemléli Vértes és Gerecse lábánál fekvő települést,
Tóth Béla
Szobrász
Tóth Béla 1941. január 23-án született. Édesapja a Ludovikán és Örkénytáborban végzett, a magyar öttusa- és lovasválogatott egykori lovasedzője. Édesanyja is kiváló lovas volt.
Ifj. Tóth Béla a lovakkal már gyerekkorában életre szóló barátságot kötött. Gyermekkorától szenvedélyesen rajzolt állatokat, főleg lovakat. Több országos és nemzetközi díjugrató versenyen győzött, illetve állt dobogóra: országos ifjúsági díjugrató bajnokságot kétszer, mén derbyt négyszer, ugróderbit kétszer, ifjúságiként országos felnőtt MEDOSZ-bajnokságot két alkalommal nyert. 1957-ben megnyerte az országos ifjúsági díjugrató bajnokságot, amit akkor Csongrádon rendeztek. A lovak közelsége a későbbiekben fontos szerepet kapott művészi fejlődésében.
Tanulmányait Budapesten végezte, szakmai elismerései és jeles munkái 1979-ig oda kötődnek. A Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskolán szerzett diplomát. Szabó Iván szobrászművész tanítványa, később Somogyi József, Pátzay Pál szobrászművészek és Barcsay Jenő anatómiaprofesszor voltak a mesterei.
A 1967-től a Művészeti Alap, a mai Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, 1969-től a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének tagja. 1976-1982 között a Budapesti Művészeti Szakközépiskola szobrász tanára volt.
A valaha élt magyar szobrászok között is kiemelkedő tehetségű művészként tartották számon, akinek a lovak és az egyetemes magyar állattenyésztés iránti mély elköteleződését művei is bizonyítják. Maradandót alkotott egyebek mellett ló- és lovas szobraival, kisplasztikáival. Éremművészetével, domborműveivel is jeleskedett. Főleg bronzból alkotott, de a kőfaragás sem állt távol tőle. A mezőgazdasághoz, állattenyésztéshez köthető művei közül kiemelkedik Kincsem és Horn Artúr szobra és négy OMÉK-ra (1990, 1996, 2000, 2005) készített éremsorozata, továbbá a Konkoly-Thege Sándor- és a Schandl József-díjak. 1977-ben állította fel első Kincsem-szobrát a budapesti lóversenypályán. A felnyergelt Kincsemet 2016-ban Gödön adták át, elkészítésében társalkotóként fia, Tóth Dávid szobrászművész segédkezett. Az ő munkája a Magyar Lovassport Szövetség Gróf Széchenyi István emlékplakettje, a legmagasabb szintű magyar lovas kitüntetés, amit a lovastársadalom érdekében hosszú távon kifejtett nemzetközi szintű kimagasló munkásságért ítélnek meg.
Tóth Béla 2003-ban mellszoborral állított emléket az 1991-ben 84 éves korában elhunyt édesapjának a Nemzeti Lovardában. „Az öttusa történetében Magyarországon még nem, de talán a világon sehol sem fordult elő, hogy a sportág egy jeles alakja szobrot kapjon. A mellszobor – amely az edző fiának, ifj. Tóth Bélának az alkotása – ötlete az 1952-es olimpián aranyérmes csapat tagjainak a fejében született meg, majd társadalmi kezdeményezés, közadakozás útján valósult meg” – írta a Pentathlon.hu.
A művész 1980 óta Csongrádon élt feleségével, Takács Erikával. Két lánya és egy fia született, utóbbi szintén szobrász.
Tóth Bélát 2021. március 15. alkalmából a MÁSZ javaslatára az Agrárminiszter Életfa ezüst plakettjével tüntette ki, életművéért pedig Munkácsy-díjat is kapott.